Tevékenység

Maga a tevékenység minden esetben marad a fűzés, legfeljebb a körülmények változnak.

Ha a mozgáskorlátozott gyermeknek kézfunkciója is érintett, akkor magát a játékot mindenképp meg kell, hogy előzze egy játékos bemelegítés, mely a kéz ízületeinek átmozgatását szolgálja. A gyermek mozgásállapotától, illetve gyermeklétszámtól függőn ez lehet a kezek átmasszírozása (passzív), illetve mozgással kísért mondókázás (pl. Ujjaimat tornáztatom,…, Borsót főztem stb.) (aktív)

A játék menete alatt folyamatos a visszajelzés, a megfelelő segítségadás, a játék végén így már elegendő egy közös értékelés.

Nagyon fontos, hogy a játék jó hangulatban teljen, ilyenkor nagyobb eséllyel éri el célját a fejlesztés, valószínű, hogy a gyermek máskor is részt akar venni a tevékenységben, esetleg szabad játék során is az adott játékot kéri.

SAJÁTOS szempontok, módszerek, változatok

Az előkészítés során nagyon fontos a megfelelő testhelyzet megtalálása!

Játékunk során fontos figyelembe vennünk, hogy az érintett gyermeknek csak a kézfunkciója sérült, vagy egyéb fizikai problémák is jelentkeznek.

-          Amennyiben a gyermek mozgáskorlátozottsága nem csupán a kézfunkciót érinti, az optimális testhelyzet megtalálása a legelső feladatunk. Olyan gyermeknél, akinek akár korából, akár diagnózisából adódón még nem kialakult a fej, illetve törzskontrollja, az oldalt fekvő, hátulról (ha nagyon instabil, elölről is) megtámasztott testhelyzet jelenthet megoldást. Ha ilyen gyermekkel csoportban szeretnénk játszani, érdemes nem asztalnál, hanem a padlón kialakítani a játékhelyzetet.

-          Egészen kicsi, vagy halmozottan fogyatékos gyermekek esetében kiinduló pozíció lehet a háton fekvés.

-          Ha az érintett gyermek fejkontrollja már kialakult, ülésegyensúlya, törzskontrollja viszont még nem, a hason fekvő testhelyzet lehet megfelelő, a gyermekek többsége szívesen manipulál ebben a testhelyzetben, ám némi megsegítésre ilyenkor még szükség lehet, főleg, ha a felső végtagok izomereje nem megfelelő, illetve ha kóros reflexek fennállnak, melyek lehetőséget adnak a sérülésre. Ilyen esetben a gyermeket érdemes szivacs ékre fektetni, vagy feltekert pléddel, párnával biztosítani a vállöv elemelését a talajtól, így szabadabbak a felső végtag mozgásai.

-          Annál a gyermeknél, akinél az ülésegyensúly már kialakulóban van, de még bizonytalan, segítség, ha ölbe vesszük, nagyobb, mozgáskorlátozott gyermeknél pedig babzsák fotelbe ültethetjük. Ebben az esetben szükségünk lehet tálcára, vagy laptop-tartóra, hogy a játék eszközeit megfelelő közelségbe hozzuk.

Idősebb, ám a kézfunkció fejlesztésére szoruló gyermeknél, az aktuális tudásszintet fejlesztő feladatba ágyazzuk a fűzést, pl. állatos műanyag gyöngyök fűzése, közben az állatok megnevezése, hangjuk utánzása. A 2-3 éves gyermekek nagyon élvezik, ha ezeket a szerint válogatjuk száraz, illetve vízzel teli tálakba, majd külön zsinórra, pálcára fűzzük, hogy hol laknak vízben, vagy szárazföldön.

Eszköz(ök), illetve azok adaptációi

A játék elkészítő szakaszában kell ügyelnünk arra, hogy az eszközök megfeleljenek a gyermek fejlettségi szintjének, mozgásállapotának.

-          Amennyiben a két kéz-koordináció még nem differenciált, illetve részleges féloldali felső végtag érintettség áll fenn, az alap cipőfűző helyett hosszú, vékony pálca (fa, műanyag) lehet.

-          Ha a gyermek mozgásállapotából adódóan (pl. CP, atetozis, spasztikus formák) el-elengedi a kezében tartott tárgyakat, érdemes lapított, vagy golyós végű pálcát használnunk, hogy a már elért eredmény ne vesszen kárba egy elengedés során. Erre alkalmas lehet a lereszelt végű kötőtű, vagy hurkapálca, melynek az egyik végére fagolyót rögzítünk (pillanatragasztó, vagy Palmatex jól használható ilyen célra). Esetleg kemény gyurmával vastagíthatjuk a pálcát.

-          A pálca használata megoldást jelenthet elérési nehézségek kiküszöbölésére is (pl. arthrogryposis, SMA, egyéb mozgásterjedelem szűkülésével járó diagnózisok esetén).

-          Amennyiben az egyik végtag tartó kézként sem tud funkcionálni (pl. CP hemiparézis), a pálcát rögzítenünk kell, ha lehet a gyermek közreműködésével (pl. pálca két láb közt megtartása, vagy legalább a kezét helyezze a pálca köré, még ha ténylegesen nem is ő tartja. A hurkapálca jól rögzíthető egy nehezebb edényt kitöltő habszivacsba szúrva. Mozgásállapottól függően változtathatjuk a pálca rögzítését horizontálisan illetve vertikálisan.

Nagyon fontos, hogy a gyöngy súlya, mérete, alakja, a lyuk átmérője megfelelő legyen a gyermek kézfunkciójához, adottságaihoz.

Ennek megfelelően módosíthatunk az alapként adott 2-3 cm átmérőjű fagolyón.

Annál könnyebb a gyermek dolga, minél rövidebb és szélesebb a lyuk a gyöngyben.  Ennek értelmében, gyermekünk a fűzést rögzített alapra történő fűzésével kezdje (ezen az elven készülnek a Montessori-torony féle fejlesztő játékok). Színek, méret, egyéb szabályok szerinti rendezést ezzel a változattal is gyakoroltathatunk, így a rosszabb kézfunkciójú, ám jó értelmi képességekkel bíró gyermekeknél használhatjuk. A karika (pl. fa függönykarika kb. 5 cm átmérő, jól festhető!) vékony pálcára fűzése nagyon jól használható CP ataxiás gyermeknél.

Lehetséges variációk, továbbfejlesztés

Az értelmi szintnek megfelelően feladatkártyák készítése, vagy minta felfűzése.

Lyukas táblán minta fűzése lehet az egyik változat, ami a hímzés előkésztéséül is szolgálhat.

Idősebb, az értelmi fejlettség megfelelő szintjén álló gyermekeket jól motiválhatunk, ha valamilyen szabály szerint kell a gyöngyöket felfűznie, így a fűzögetés elveszti monotonitását. Kisebb gyermekeknél ez még általában nem jelent problémát, mert maga a gyöngyök felfűzése is nehéz, értelmet is fejlesztő feladat, illetve ha kezd könnyebbé válni, a funkcióöröm motiválja a feladatvégzést. A szabály szerinti fűzés első szintje, ha előre fűzött, egy változós (szín, minta, majd méret), kételemű mintát kell folytatni. Minél fiatalabb a gyermek, annál kisebb számú, változatosságú gyöngyökből kelljen választania, de azért legyen választási lehetőség. Ezzel a változattal fejleszthető a vizuális memória, vizuális lényegkiemelés. Ha a szabályt rajzolt kártyán adjuk meg, az elvonatkoztatás képességét fejlesztjük, ha a rajz életnagyságú, akkor remekül gyakoroltatható vele az önellenőrzés.

Ha a szabályt szóban adjuk, fejlődik a verbális figyelem, memória. Ilyen esetben általában kevesebb változóval, elemszámmal dolgozhatunk, mint ha vizuálisan adjuk a feladatot.