A JÁTÉK RÖVID LEÍRÁSA
A játék neve |
Színes csipeszek |
A játék típusa |
Gyakorló játék |
Pedagógiai és fejlesztési célok |
Finommotorika, szabályértés, szabálykövetés,
verbális figyelem, feladattudat alakítása,
kisebbeknél: vizuális figyelem, mintakövetés,
sorrendiség, szín egyeztetés |
Korosztály |
1,5 éves kortól |
Játékosok száma/csoportlétszám |
1-4 gyermek |
A játékhoz szükséges idő |
15 perc- … |
Helyigény |
min. 1x1 méter gyermekenként |
Szükséges eszköz(ök) |
karton alap, piros, sárga, zöld, kék színes
papír és ragasztó vagy festék (ennek használata
esetén a száradási idő növeli az előkészület
idejét),vagy színes ceruza, vagy zsírkréta,
csipeszek (változó méret, erősség, szín, anyag…) |
A JÁTÉK RÉSZLETES LEÍRÁSA
A játék neve |
Színes csipeszek |
Képességterület(ek), amely(ek) fejlesztése a
játék során megvalósul |
Finommotorika
markolás
fogás-elengedés
opponáció
csippentés
kézizmok erősítése
szem-kéz koordináció
két kéz koordináció fejlesztése
célirányos nyúlás)
Affektív terület
szabályértés
szabálykövetés
Kognitív funkciók
verbális figyelem
feladattudat alakítása
vizuális figyelem
mintakövetés, sorrendiség
egyeztetés (szín, minta…) |
A játékhoz szükséges idő |
A játék előkészítése
15 perc |
A játék indítása
2-5 perc |
A játék menete
A gyermek figyelmének terjedelmétől, a
kivitelezés gyorsaságától függően változik |
A játék zárása (visszajelzés, értékelés)
Visszajelzés folyamatosan a játék közben, végén
2 perc |
Tevékenység részletes leírása |
A játék előkészítése
A játék előkésztéséhez szükségünk van egy kb.
25-30 cm átmérőjű kartonra (fotókarton vagy
hullámkarton a legideálisabb vastagságú). Az
alapot 4 körcikkre osztjuk, mintha pizzát
szeletelnénk, a cikkeket vagy színezzük
tetszőleges módon (festék, zsírkréta, vagy
ceruza), vagy színes papírral fedjük.
A színes csipeszeket összekeverve, kupacban az
asztal közepére helyezzük. |
A játék indítása
Gyermekek elhelyezkednek a földön, vagy asztal
körül.
Szabályok ismertetése.
Minden gyermek választ egy színt, megbeszélt
jelzésre (taps, szóbeli indítás, sípszó,
csengetés…) kezdődik a játék.
Az a gyermek győz, aki a leghamarabb
felcsipeszeli az általa választott színű
szirmokat az alapra. |
A játék menete
A gyermekek az általuk választott színű
csipeszeket válogatják a kupacból, majd a
megfelelő színű körcikkre csíptetik. |
A játék zárása (visszajelzés, értékelés)
Az értékelés folyamatos, azonnali visszajelzések
a szabályok be nem tartásakor, megerősítés a
megfelelő feladatvégzés során. A leggyorsabb
gyermek külön tapsot érdemel, de ha kész a
virágunk, az egész csapatnak jár a taps, hiszen
közösen dolgoztak ugyanazon eredményért. |
Szabályok, instrukciók |
A csipeszeket minél gyorsabban az alapra kell
csíptetni, az a gyermek győz, aki leghamarabb
készül el. |
Eszköz(ök) |
karton alap, piros, sárga, zöld, kék színes
papír és ragasztó, vagy festék (ennek használata
esetén a száradási idő növeli az előkészület
idejét) vagy színes ceruza vagy zsírkréta,
csipeszek (változó méret, erősség, szín, anyag…) |
Lehetséges variációk, továbbfejlesztés |
A játékban sok továbbfejlesztési lehetőség
rejlik, főképp a gyermek, gyermekek
mozgásállapotától, képességeitől, illetve a
pedagógiai céltól függően, ezeket lásd az
adaptációs részben.
Amennyiben több gyermekkel játszunk, fontos
figyelni a szabályok betartására, nem
engedhetjük például, hogy leszedegessék az
alapról egymás csipeszeit. |
A játékot adaptálta |
Szabó Mária Dóra gyógypedagógus |
LEHETŐSÉG A JÁTÉK ADAPTÁCIÓJÁRA
SZEMPONTOK |
A játék előkészítő szakasza |
A játék menete, zárása |
Tevékenység |
Mozgáskorlátozott gyermek esetében sokszor már a
helyes testhelyzet megtalálása a problémák
megoldását jelenheti.
Csipeszelős játékunk során fontos figyelembe
vennünk, hogy az érintett gyermeknek csak a
kézfunkciója sérült, vagy egyéb fizikai problémák is
jelentkeznek.
Amennyiben a gyermeknek csak a kézfunkciója sérült,
az eszközöket, illetve a csipesz kinyitásának módját
kell megváltoztatnunk (ennek részletezését lásd a
játék menete részben, illetve lent az eszközöknél).
-
Amennyiben a gyermek mozgáskorlátozottsága nem
csupán a kézfunkciót érinti, az optimális
testhelyzet megtalálása a legelső feladatunk. Olyan
gyermeknél, akinek akár korából, akár diagnózisából
adódón még nem kialakult a fej, illetve
törzskontrollja, az oldalt fekvő, hátulról (ha
nagyon instabil, elölről is) megtámasztott
testhelyzet jelenthet megoldást. Ha ilyen gyermekkel
csoportban szeretnénk játszani, érdemes nem
asztalnál, hanem a padlón kialakítani a
játékhelyzetet. Megfelelő utasítás lehet:
„Feküdjetek kényelmesen a földre, hogy a kezeteket
használni tudjátok.” Ha a gyermekek maguktól még nem
jól mérik fel a távolságokat, kis szivacsok,
matracok, vagy párnák lerakásával kijelölhetjük a
helyüket.
-
Egészen kicsi, vagy halmozottan fogyatékos gyermekek
esetében kiinduló pozíció lehet a háton fekvés. Ez a
testhelyzet elég stabil, és ha a gyermek mellé,
kezéhez megfelelő távolságra helyezzük a
csipeszeket, motiválhatja az oldalra fordulást.
Ebben az esetben azonban gyermekünk fölött kell
rögzíteni a játék alaplapját, erre megfelelő lehet a
boltban kapható babajáték állványa, de színes
szalagot, vastag fonalat is feszíthetünk az asztal
két lába közé (ez a megoldás jóval stabilabb, mint
ha két szék lábára kötnénk a szalagot)
-
Ha az érintett gyermek fejkontrollja már kialakult,
ülésegyensúlya, törzskontrollja viszont még nem, a
hason fekvő testhelyzet lehet megfelelő, a gyermekek
többsége szívesen manipulál ebben a testhelyzetben,
ám némi megsegítésre ilyenkor még szükség lehet,
főleg, ha a felső végtagok izomereje nem megfelelő,
illetve ha kóros reflexek fennállnak, melyek
lehetőséget adnak a sérülésre. Ilyen esetben a
gyermeket érdemes szivacs ékre fektetni, vagy
feltekert pléddel, párnával biztosítani a vállöv
elemelését a talajtól, így szabadabbak a felső
végtag mozgásai.
-
Annál a gyermeknél, akinél az ülésegyensúly már
kialakulóban van, de még bizonytalan, segítség, ha
ölbe vesszük, nagyobb, mozgáskorlátozott gyermeknél
pedig babzsák fotelbe ültethetjük. Ebben az esetben
szükségünk lehet tálcára, vagy laptop-tartóra, hogy
a játék eszközeit megfelelő közelségbe hozzuk.
|
A tevékenység mozgáskorlátozott gyermek esetében sem
változik, ugyanúgy a csipeszek csíptetése a feladat.
Ennek kell megtalálnunk az általa is kivitelezhető
módját. Amennyiben a gyermek ujjai feszesek, már a
nyitás is nehézséget okoz, saját erejéből nem
kivitelezhető, akkor a gyermek nem két ujjal nyitja
a csipeszt, hanem ököllel az alátámasztáshoz nyomja
a csipeszt, és az alapot csúsztatja bele. Ebben az
esetben nagy segítséget jelenthet az alap alá
helyezett kisebb átmérőjű, sík felületű, az
alátámasztáson csúsztatható tárgy, ami kissé
megemeli az alaplapot, annyira, hogy a csipesz egyik
szára alá férjen (pl: kartonból kivágott kisebb
átmérőjű kör, medvesajtos doboz, felfordított
műanyag lapos tányér).
Ha csoportban játsszuk elképzelhető, hogy a
játszótársak nehezebben férnek az alaphoz. Erre
megoldás lehet, ha külön készítjük el a köröket szín
szerint, vagy a négyszínű alapot az asztalon
rögzítjük, és a mozgáskorlátozott gyermeknek a
csipeszt kell az alaphoz tolnia. Ebben az esetben
természetesen ügyelnünk kell, hogy hozzá megfelelő
távolságban, irányban rögzítsük az alapot, mivel
számára elengedhetetlen, hogy az alátámasztást
segítségül hívja a játékban való részvételhez. |
SAJÁTOS szempontok, módszerek, változatok |
Ha a mozgáskorlátozott gyermeknek kézfunkciója is
érintett, akkor magát a játékot mindenképp meg kell,
hogy előzze egy játékos bemelegítés, mely a kéz
ízületeinek átmozgatását, esetleges kontraktúrák
kimozgatását szolgálja. A gyermek mozgásállapotától,
illetve a gyermeklétszámtól függőn ez lehet a kezek
átmasszírozása (passzív), illetve mozgással kísért
mondókázás (pl. Ujjaimat tornáztatom,…, Borsót
főztem stb.) (aktív)
Egészen kicsi korban, amikor még nem ismeri a
gyermek a színeket nem vesszük figyelembe a
választásnál, csak a csíptetés a feladat.
|
Meg kell fontolnunk, hogy a gyermek
mozgáskorlátozottságából adódóan nem kerül e
hátrányba társaival szemben a csipeszek válogatása
résznél. Ha úgy ítéljük, hogy igen, kettesével
rendezzük a gyermekeket, így csak két szín közül
kell válogatni, könnyebb hozzáférni a csipeszekhez.
Esetleg a mozgáskorlátozott gyermek által választott
színű csipeszekből pár darabbal kevesebbet teszünk a
kupacba. |
Eszköz(ök), illetve azok adaptációi |
A gyermek kézfunkcióját figyelembe véve kell
megválasztanunk az eszközt. Szerencsére ma már
nagyon sokféle csipesz közül választhatunk.
-
Spasztikus
izomzatú gyermeknek könnyen nyitható csipeszt
adjunk, hogy a feladat során gyakorolt mozgás inkább
a kéz apróbb ízületeinek átmozgatását szolgálja, ne
a spazmust erősítse.
-
Ha a gyermek nem tudja igazán kinyitni az ujjait,
érdemes kis távot befogó csipeszt adnunk neki,
ilyenkor ügyelnünk kell arra, hogy az alaplap ne
legyen vastagabb, mint amekkorára a csipesz nyitható
(vékony, ám elég kemény alapot ad, ha színes
papírból kivágott kört laminálunk.)
-
Ataxiás, atetotikus
gyermekeknek nagyobb csipesz és nagyobb alaplap,
vagy nagyobb cél kijelölése segíthet, az alaplap
rögzítése mellett.
-
Amennyiben a gyermek ujjait könnyen nyitja, de
ügyetlenebb, gyakran kiesnek a tárgyak a
kezéből, érdemes kipróbálnunk a szilikonból
késszült, recés fogási felületű csipeszt.
-
Izombeteg gyermekeknél
gyakran jellemző a jelentősen beszűkült
mozgásterjedelem, a jelentősen gyengült izomerő.
Ekkor a megoldást az egészen kicsi fa csipeszek
jelenthetik. Ebben az esetben is az alapnak nagyon
vékonynak, ám elég keménynek kell lennie (laminált
színes papír). Mivel ilyenkor csoportos játék esetén
nehezen megoldható minden játékos hozzáférése az
alaphoz, érdemes külön alapot készíteni színek
szerint, esetleg hurkapálcához rögzíteni, mivel így
a mozgáskorlátozott gyermek könnyebben tarthatja,
mozgathatja, a csipeszhez közelítheti.
Természetesen, ha külön alappal dolgozunk, sajnos a
játék elveszti szociális készségeket fejlesztő
funkciójának egy részét. |
Féloldali sérülés
esetén (lehet akár egyszerű törés) biztosítanunk
kell az alaplap megfelelő rögzítését.
Ha az érintett oldal működése csak csökkent,
nem pedig kiesett, akkor a legegyszerűbb módszer, ha
az alaplapot hurkapálcára rögzítjük, így az érintett
kéz segítő szerepet tölt be.
Amennyiben az érintett kézműködés teljesen
kiesett, az alapot kell rögzítenünk, pl. nagyobb
csipesszel asztal, vagy szék lapjához. |
Lehetséges variációk, továbbfejlesztés |
Egészen pici gyermekeknél, vagy ahol a kézfunkció,
szem-kéz koordináció még nem áll a fejlettség
megfelelő fokán, játszhatjuk a játékot „negatívan”
is. Ez a változat kicsit több előkészülést igényel,
mivel a csipeszeket a felnőttnek kell az alapra
csíptetni, és a cél a csipeszek minél rövidebb idő
alatti leszedegetése lesz. Ilyenkor a színegyeztetés
úgy valósulhat meg, hogy adott színű csipeszt a
megfelelő színű tálba, kosárkába kell raknia a
gyermeknek.
Ha idősebb és fiatalabb testvérek, vagy ép és sérült
kézfunkciójú gyermekek játszanak együtt,
módosíthatjuk a szabályt: míg az idősebb gyermeknek
fel kell rakosgatni a csipeszeket, a kicsinek minél
gyorsabban leszedni; kiegyenlíthetőek az esélyek
akkor is, ha ugyanannyi idő alatt kell a nagyobb
testvérnek több, míg a fiatalabbnak kevesebb
csipeszt felrakni. |
A játékot bonyolíthatjuk, ha miután kész a színek
szerinti válogatás, a gyermeknek be kell hunynia a
szemét, s közben mi pár csipeszt felcserélünk. Nagy
élvezettel javítják a felnőttek hibáit. A gyermek
fejlettségi szintjétől függően módosíthatjuk az
instrukciót. Elfogadható a hiba javításának, ha
csupán leszedegeti a rossz helyen levő csipeszeket,
egyel nehezebb szint, ha vissza is kell raknia a
megfelelő helyre. |
Vissza a játékokhoz
|