JÁTÉK-TÁR

 

A JÁTÉK RÖVID LEÍRÁSA

A játék neve

Színes csipeszek

A játék típusa

Gyakorló játék

Pedagógiai és fejlesztési célok

Finommotorika, szabályértés, szabálykövetés, verbális figyelem, feladattudat alakítása, kisebbeknél: vizuális figyelem, mintakövetés, sorrendiség, szín egyeztetés

Korosztály

1,5 éves kortól

Játékosok száma/csoportlétszám

1-4 gyermek

A játékhoz szükséges idő

15 perc- …

Helyigény

min. 1x1 méter gyermekenként

Szükséges eszköz(ök)

karton alap, piros, sárga, zöld, kék színes papír és ragasztó vagy festék (ennek használata esetén a száradási idő növeli az előkészület idejét),vagy színes ceruza, vagy zsírkréta,  csipeszek (változó méret, erősség, szín, anyag…)

 

A JÁTÉK RÉSZLETES LEÍRÁSA

A játék neve

Színes csipeszek

Képességterület(ek), amely(ek) fejlesztése a játék során megvalósul

Finommotorika
markolás
fogás-elengedés
opponáció
csippentés
kézizmok erősítése
szem-kéz koordináció
két kéz koordináció fejlesztése
célirányos nyúlás)
Affektív terület
szabályértés
szabálykövetés
Kognitív funkciók
verbális figyelem
feladattudat alakítása
vizuális figyelem
mintakövetés, sorrendiség
egyeztetés (szín, minta…)

A játékhoz szükséges idő

A játék előkészítése
15 perc

A játék indítása
2-5 perc

A játék menete

A gyermek figyelmének terjedelmétől, a kivitelezés gyorsaságától függően változik

A játék zárása (visszajelzés, értékelés)

Visszajelzés folyamatosan a játék közben, végén 2 perc

Tevékenység részletes leírása

A játék előkészítése

A játék előkésztéséhez szükségünk van egy kb. 25-30 cm átmérőjű kartonra (fotókarton vagy hullámkarton a legideálisabb vastagságú). Az alapot 4 körcikkre osztjuk, mintha pizzát szeletelnénk, a cikkeket vagy színezzük tetszőleges módon (festék, zsírkréta, vagy ceruza), vagy színes papírral fedjük.

A színes csipeszeket összekeverve, kupacban az asztal közepére helyezzük.

A játék indítása

Gyermekek elhelyezkednek a földön, vagy asztal körül.

Szabályok ismertetése.

Minden gyermek választ egy színt, megbeszélt jelzésre (taps, szóbeli indítás, sípszó, csengetés…) kezdődik a játék.

Az a gyermek győz, aki a leghamarabb felcsipeszeli az általa választott színű szirmokat az alapra.

A játék menete

A gyermekek az általuk választott színű csipeszeket válogatják a kupacból, majd a megfelelő színű körcikkre csíptetik.

A játék zárása (visszajelzés, értékelés)

Az értékelés folyamatos, azonnali visszajelzések a szabályok be nem tartásakor, megerősítés a megfelelő feladatvégzés során. A leggyorsabb gyermek külön tapsot érdemel, de ha kész a virágunk, az egész csapatnak jár a taps, hiszen közösen dolgoztak ugyanazon eredményért.

Szabályok, instrukciók

A csipeszeket minél gyorsabban az alapra kell csíptetni, az a gyermek győz, aki leghamarabb készül el.

Eszköz(ök)

karton alap, piros, sárga, zöld, kék színes papír és ragasztó, vagy festék (ennek használata esetén a száradási idő növeli az előkészület idejét) vagy színes ceruza vagy zsírkréta, csipeszek (változó méret, erősség, szín, anyag…)

Lehetséges variációk, továbbfejlesztés

A játékban sok továbbfejlesztési lehetőség rejlik, főképp a gyermek, gyermekek mozgásállapotától, képességeitől, illetve a pedagógiai céltól függően, ezeket lásd az adaptációs részben.

Amennyiben több gyermekkel játszunk, fontos figyelni a szabályok betartására, nem engedhetjük például, hogy leszedegessék az alapról egymás csipeszeit.

A játékot adaptálta

Szabó Mária Dóra gyógypedagógus


 

LEHETŐSÉG A JÁTÉK ADAPTÁCIÓJÁRA

SZEMPONTOK

A játék előkészítő szakasza

A játék menete, zárása

Tevékenység

Mozgáskorlátozott gyermek esetében sokszor már a helyes testhelyzet megtalálása a problémák megoldását jelenheti.

Csipeszelős játékunk során fontos figyelembe vennünk, hogy az érintett gyermeknek csak a kézfunkciója sérült, vagy egyéb fizikai problémák is jelentkeznek.

Amennyiben a gyermeknek csak a kézfunkciója sérült, az eszközöket, illetve a csipesz kinyitásának módját kell megváltoztatnunk (ennek részletezését lásd a játék menete részben, illetve lent az eszközöknél).

-          Amennyiben a gyermek mozgáskorlátozottsága nem csupán a kézfunkciót érinti, az optimális testhelyzet megtalálása a legelső feladatunk. Olyan gyermeknél, akinek akár korából, akár diagnózisából adódón még nem kialakult a fej, illetve törzskontrollja, az oldalt fekvő, hátulról (ha nagyon instabil, elölről is) megtámasztott testhelyzet jelenthet megoldást. Ha ilyen gyermekkel csoportban szeretnénk játszani, érdemes nem asztalnál, hanem a padlón kialakítani a játékhelyzetet. Megfelelő utasítás lehet: „Feküdjetek kényelmesen a földre, hogy a kezeteket használni tudjátok.” Ha a gyermekek maguktól még nem jól mérik fel a távolságokat, kis szivacsok, matracok, vagy párnák lerakásával kijelölhetjük a helyüket.

-          Egészen kicsi, vagy halmozottan fogyatékos gyermekek esetében kiinduló pozíció lehet a háton fekvés. Ez a testhelyzet elég stabil, és ha a gyermek mellé, kezéhez megfelelő távolságra helyezzük a csipeszeket, motiválhatja az oldalra fordulást. Ebben az esetben azonban gyermekünk fölött kell rögzíteni a játék alaplapját, erre megfelelő lehet a boltban kapható babajáték állványa, de színes szalagot, vastag fonalat is feszíthetünk az asztal két lába közé (ez a megoldás jóval stabilabb, mint ha két szék lábára kötnénk a szalagot)

-          Ha az érintett gyermek fejkontrollja már kialakult, ülésegyensúlya, törzskontrollja viszont még nem, a hason fekvő testhelyzet lehet megfelelő, a gyermekek többsége szívesen manipulál ebben a testhelyzetben, ám némi megsegítésre ilyenkor még szükség lehet, főleg, ha a felső végtagok izomereje nem megfelelő, illetve ha kóros reflexek fennállnak, melyek lehetőséget adnak a sérülésre. Ilyen esetben a gyermeket érdemes szivacs ékre fektetni, vagy feltekert pléddel, párnával biztosítani a vállöv elemelését a talajtól, így szabadabbak a felső végtag mozgásai.

-          Annál a gyermeknél, akinél az ülésegyensúly már kialakulóban van, de még bizonytalan, segítség, ha ölbe vesszük, nagyobb, mozgáskorlátozott gyermeknél pedig babzsák fotelbe ültethetjük. Ebben az esetben szükségünk lehet tálcára, vagy laptop-tartóra, hogy a játék eszközeit megfelelő közelségbe hozzuk.

A tevékenység mozgáskorlátozott gyermek esetében sem változik, ugyanúgy a csipeszek csíptetése a feladat. Ennek kell megtalálnunk az általa is kivitelezhető módját. Amennyiben a gyermek ujjai feszesek, már a nyitás is nehézséget okoz, saját erejéből nem kivitelezhető, akkor a gyermek nem két ujjal nyitja a csipeszt, hanem ököllel az alátámasztáshoz nyomja a csipeszt, és az alapot csúsztatja bele. Ebben az esetben nagy segítséget jelenthet az alap alá helyezett kisebb átmérőjű, sík felületű, az alátámasztáson csúsztatható tárgy, ami kissé megemeli az alaplapot, annyira, hogy a csipesz egyik szára alá férjen (pl: kartonból kivágott kisebb átmérőjű kör, medvesajtos doboz, felfordított műanyag lapos tányér).

Ha csoportban játsszuk elképzelhető, hogy a játszótársak nehezebben férnek az alaphoz. Erre megoldás lehet, ha külön készítjük el a köröket szín szerint, vagy a négyszínű alapot az asztalon rögzítjük, és a mozgáskorlátozott gyermeknek a csipeszt kell az alaphoz tolnia. Ebben az esetben természetesen ügyelnünk kell, hogy hozzá megfelelő távolságban, irányban rögzítsük az alapot, mivel számára elengedhetetlen, hogy az alátámasztást segítségül hívja a játékban való részvételhez.

SAJÁTOS szempontok, módszerek, változatok

Ha a mozgáskorlátozott gyermeknek kézfunkciója is érintett, akkor magát a játékot mindenképp meg kell, hogy előzze egy játékos bemelegítés, mely a kéz ízületeinek átmozgatását, esetleges kontraktúrák kimozgatását szolgálja. A gyermek mozgásállapotától, illetve a gyermeklétszámtól függőn ez lehet a kezek átmasszírozása (passzív), illetve mozgással kísért mondókázás (pl. Ujjaimat tornáztatom,…, Borsót főztem stb.) (aktív)

Egészen kicsi korban, amikor még nem ismeri a gyermek a színeket nem vesszük figyelembe a választásnál, csak  a csíptetés a feladat.

Meg kell fontolnunk, hogy a gyermek mozgáskorlátozottságából adódóan nem kerül e hátrányba társaival szemben a csipeszek válogatása résznél. Ha úgy ítéljük, hogy igen, kettesével rendezzük a gyermekeket, így csak két szín közül kell válogatni, könnyebb hozzáférni a csipeszekhez. Esetleg a mozgáskorlátozott gyermek által választott színű csipeszekből pár darabbal kevesebbet teszünk a kupacba.

Eszköz(ök), illetve azok adaptációi

A gyermek kézfunkcióját figyelembe véve kell megválasztanunk az eszközt. Szerencsére ma már nagyon sokféle csipesz közül választhatunk.

-          Spasztikus izomzatú gyermeknek könnyen nyitható csipeszt adjunk, hogy a feladat során gyakorolt mozgás inkább a kéz apróbb ízületeinek átmozgatását szolgálja, ne a spazmust erősítse.

-          Ha a gyermek nem tudja igazán kinyitni az ujjait, érdemes kis távot befogó csipeszt adnunk neki, ilyenkor ügyelnünk kell arra, hogy az alaplap ne legyen vastagabb, mint amekkorára a csipesz nyitható (vékony, ám elég kemény alapot ad, ha színes papírból kivágott kört laminálunk.)

-          Ataxiás, atetotikus gyermekeknek nagyobb csipesz és nagyobb alaplap, vagy nagyobb cél kijelölése segíthet, az alaplap rögzítése mellett.

-          Amennyiben a gyermek ujjait könnyen nyitja, de ügyetlenebb, gyakran kiesnek a tárgyak a kezéből, érdemes kipróbálnunk a szilikonból késszült, recés fogási felületű csipeszt.

-          Izombeteg gyermekeknél gyakran jellemző a jelentősen beszűkült mozgásterjedelem, a jelentősen gyengült izomerő. Ekkor a megoldást az egészen kicsi fa csipeszek jelenthetik. Ebben az esetben is az alapnak nagyon vékonynak, ám elég keménynek kell lennie (laminált színes papír). Mivel ilyenkor csoportos játék esetén nehezen megoldható minden játékos hozzáférése az alaphoz, érdemes külön alapot készíteni színek szerint, esetleg hurkapálcához rögzíteni, mivel így a mozgáskorlátozott gyermek könnyebben tarthatja, mozgathatja, a csipeszhez közelítheti. Természetesen, ha külön alappal dolgozunk, sajnos a játék elveszti szociális készségeket fejlesztő funkciójának egy részét.

Féloldali sérülés esetén (lehet akár egyszerű törés) biztosítanunk kell az alaplap megfelelő rögzítését.

 Ha az érintett oldal működése csak csökkent, nem pedig kiesett, akkor a legegyszerűbb módszer, ha az alaplapot hurkapálcára rögzítjük, így az érintett kéz segítő szerepet tölt be.

Amennyiben az érintett kézműködés teljesen kiesett, az alapot kell rögzítenünk, pl. nagyobb csipesszel asztal, vagy szék lapjához.

Lehetséges variációk, továbbfejlesztés

Egészen pici gyermekeknél, vagy ahol a kézfunkció, szem-kéz koordináció még nem áll a fejlettség megfelelő fokán, játszhatjuk a játékot „negatívan” is. Ez a változat kicsit több előkészülést igényel, mivel a csipeszeket a felnőttnek kell az alapra csíptetni, és a cél a csipeszek minél rövidebb idő alatti leszedegetése lesz. Ilyenkor a színegyeztetés úgy valósulhat meg, hogy adott színű csipeszt a megfelelő színű tálba, kosárkába kell raknia a gyermeknek.

Ha idősebb és fiatalabb testvérek, vagy ép és sérült kézfunkciójú gyermekek játszanak együtt, módosíthatjuk a szabályt: míg az idősebb gyermeknek fel kell rakosgatni a csipeszeket, a kicsinek minél gyorsabban leszedni; kiegyenlíthetőek az esélyek akkor is, ha ugyanannyi idő alatt kell a nagyobb testvérnek több, míg a fiatalabbnak kevesebb csipeszt felrakni.

A játékot bonyolíthatjuk, ha miután kész a színek szerinti válogatás, a gyermeknek be kell hunynia a szemét, s közben mi pár csipeszt felcserélünk. Nagy élvezettel javítják a felnőttek hibáit. A gyermek fejlettségi szintjétől függően módosíthatjuk az instrukciót. Elfogadható a hiba javításának, ha csupán leszedegeti a rossz helyen levő csipeszeket, egyel nehezebb szint, ha vissza is kell raknia a megfelelő helyre.

 

Vissza a játékokhoz