A játék neve

Élő kép

A játék típusa

Kommunikációs készségek fejlesztését célzó játék

Pedagógiai és fejlesztési célok

Kommunikáció fejlesztése, fantáziafejlesztés

Korosztály

6 évtől fölfelé

Játékosok száma/csoportlétszám

6-8 fős csoportok

A játékhoz szükséges idő

30 perc

Helyigény

Nagy tér, kb 20 m², de szabadban is játszható

Szükséges eszköz(ök)

Jellegzetes emberi pózt, kifejező testtartást ábrázoló, esztétikailag is értékes festményreprodukció vagy fotó.

Tanulói székek.

A játék neve

Élő kép

Képességterület(ek), amely(ek) fejlesztése a játék során megvalósul

Beszéd, kommunikáció
relációs szókincs
mondatalkotás
beszédmegértés
Kognitív funkciók
figyelem
emlékezet
Mozgás
nagymozgás
beszédmozgás
testséma
téri orientáció
Szociabilitás
kapcsolat, együttműködés osztálytársakkal
Képzelet

A játékhoz szükséges idő

A játék előkészítése
5 perc

A játék indítása
5 perc

A játék menete
10 perc

A játék zárása (visszajelzés, értékelés)
10 perc

Tevékenység részletes leírása

A játék előkészítése

Ha a teremben nincs kellő nagyságú szabad tér, a padokat el kell tolni oldalra. A csapatok számától függően kb. 20 m² szabad tér szükséges a játékhoz. A szabad játékteret a szereplők számához igazítjuk. 6 fő alatt nem érdemes játszani ezt a játékot, viszont akár egy csapat is játszhatja.
A játékvezető előkészíti a hozott képet/képeket, de nem mutatja még meg a gyerekeknek.

A játék indítása

A játékvezető a csoportlétszámnak és a kép szereplőigényének megfelelően csoportokat alakít, majd elmondja a játék menetét. A képet úgy kell tartani, hogy az instruálók láthassák, a „szobrok” tagjai nem. Egymással szemben helyezkednek el.

A játék menete

A játékvezető megmutatja a hozott képet a csoportokból a gyerekek egy részének (1-2 fő csoportonként, létszámtól függően). Ezek a gyerekek fogják a többieket beállítani pontosan ugyanolyan pózba. Az „élő képekhez” hozzáérni nem szabad!  Csak pontos, részletes utasításokkal próbálhatják elérni, hogy minél hasonlóbbak legyenek a képhez. A „szobor” (a szereplők) beállításánál az instruáló gyerekek használjanak felszólító mondatokat.  Ha az élő képek készen vannak, a készítők megnézik egymás képeit és szobrait, megállapítják, kié hasonlít. Ezután megnézik a saját csoportjukkal a készítők a képüket és megkérik a „szoborba” állt gyerekeket, mondják el, kinek-minek érzik magukat. Szerintük milyen testhelyzetet, érzelmi töltést fejezhet ki a tartásuk?

A játék zárása (visszajelzés, értékelés)

Az összes gyerek körben ül. Megmutatjuk mindenkinek a képeket, amit részletes megbeszélés követ. Ki hogy érezte magát, nehéz volt-e a feladat. Ha igen, akkor mi okozott nehézséget.  A beszélgetés során nem szabad megengedni, hogy a társak véleményük közlése közben bántsák, megsértsék egymást.
A termet visszarendezzük a játék után.

Szabályok, instrukciók

Az „élő képekhez” hozzáérni nem szabad, csak szóbeli kommunikációval, a relációs szókincs aktivizálásával és felszólító mondatokkal lehet instruálni a „szobor” tagjait. A tagok nem beszélhetnek, kérdezhetnek, csak mozoghatnak az instrukciók alapján

Eszköz(ök)

Jellegzetes emberi pózt, kifejező testtartást ábrázoló, esztétikailag is értékes festményreprodukció vagy fotó.

Kicsiknél a kép legyen egyszerűbb pl. egy nagy alakú mesenaptár képe.

Tanulói székek.

Lehetséges variációk, továbbfejlesztés

-          Az embereken kívül tárgyakat is megpróbálhatnak eljátszani a gyerekek, ha annak fontos szerepe van a képen.

-          A kép közös megnézése után a másik csoport tagjai megérintéssel feléleszthetik a szobor egy-egy tagját és kérdezhetnek tőle, mire a kiválasztott gyerek válaszol, pl. „Miért nézel szomorúan Malackára?”

Megjegyzés

Irodalom

Szerk: Dr Előd Nóra: Add tovább - Drámajáték-gyűjtemény, Candy Kiadó, Veszprém, 1996.

A játékot adaptálta

Ursu Zsuzsanna gyógypedagógus