JÁTÉK-TÁR

 

A JÁTÉK RÖVID LEÍRÁSA

A játék neve

Élő kép

A játék típusa

Kommunikációs készségek fejlesztését célzó játék

Pedagógiai és fejlesztési célok

Kommunikáció fejlesztése, fantáziafejlesztés

Korosztály

6 évtől fölfelé

Játékosok száma/csoportlétszám

6-8 fős csoportok

A játékhoz szükséges idő

30 perc

Helyigény

Nagy tér, kb 20 m2, de szabadban is játszható

Szükséges eszköz(ök)

Jellegzetes emberi pózt, kifejező testtartást ábrázoló, esztétikailag is értékes festményreprodukció vagy fotó.

Tanulói székek.

 A JÁTÉK RÉSZLETES LEÍRÁSA

A játék neve

Élő kép

Képességterület(ek), amely(ek) fejlesztése a játék során megvalósul

Beszéd, kommunikáció
relációs szókincs
mondatalkotás
beszédmegértés
Kognitív funkciók
figyelem
emlékezet
Mozgás
nagymozgás
beszédmozgás
testséma
téri orientáció
Szociabilitás
kapcsolat, együttműködés osztálytársakkal
Képzelet

A játékhoz szükséges idő

A játék előkészítése
5 perc

A játék indítása
5 perc

A játék menete
10 perc

A játék zárása (visszajelzés, értékelés)
10 perc

Tevékenység részletes leírása

A játék előkészítése

Ha a teremben nincs kellő nagyságú szabad tér, a padokat el kell tolni oldalra. A csapatok számától függően kb. 20 m2 szabad tér szükséges a játékhoz. A szabad játékteret a szereplők számához igazítjuk. 6 fő alatt nem érdemes játszani ezt a játékot, viszont akár egy csapat is játszhatja.
A játékvezető előkészíti a hozott képet/képeket, de nem mutatja még meg a gyerekeknek.

A játék indítása

A játékvezető a csoportlétszámnak és a kép szereplőigényének megfelelően csoportokat alakít, majd elmondja a játék menetét. A képet úgy kell tartani, hogy az instruálók láthassák, a „szobrok” tagjai nem. Egymással szemben helyezkednek el.

A játék menete

A játékvezető megmutatja a hozott képet a csoportokból a gyerekek egy részének (1-2 fő csoportonként, létszámtól függően). Ezek a gyerekek fogják a többieket beállítani pontosan ugyanolyan pózba. Az „élő képekhez” hozzáérni nem szabad!  Csak pontos, részletes utasításokkal próbálhatják elérni, hogy minél hasonlóbbak legyenek a képhez. A „szobor” (a szereplők) beállításánál az instruáló gyerekek használjanak felszólító mondatokat.  Ha az élő képek készen vannak, a készítők megnézik egymás képeit és szobrait, megállapítják, kié hasonlít. Ezután megnézik a saját csoportjukkal a készítők a képüket és megkérik a „szoborba” állt gyerekeket, mondják el, kinek-minek érzik magukat. Szerintük milyen testhelyzetet, érzelmi töltést fejezhet ki a tartásuk?

A játék zárása (visszajelzés, értékelés)

Az összes gyerek körben ül. Megmutatjuk mindenkinek a képeket, amit részletes megbeszélés követ. Ki hogy érezte magát, nehéz volt-e a feladat. Ha igen, akkor mi okozott nehézséget.  A beszélgetés során nem szabad megengedni, hogy a társak véleményük közlése közben bántsák, megsértsék egymást.
A termet visszarendezzük a játék után.

Szabályok, instrukciók

Az „élő képekhez” hozzáérni nem szabad, csak szóbeli kommunikációval, a relációs szókincs aktivizálásával és felszólító mondatokkal lehet instruálni a „szobor” tagjait. A tagok nem beszélhetnek, kérdezhetnek, csak mozoghatnak az instrukciók alapján

Eszköz(ök)

Jellegzetes emberi pózt, kifejező testtartást ábrázoló, esztétikailag is értékes festményreprodukció vagy fotó.

Kicsiknél a kép legyen egyszerűbb pl. egy nagy alakú mesenaptár képe.

Tanulói székek.

Lehetséges variációk, továbbfejlesztés

-          Az embereken kívül tárgyakat is megpróbálhatnak eljátszani a gyerekek, ha annak fontos szerepe van a képen.

-          A kép közös megnézése után a másik csoport tagjai megérintéssel feléleszthetik a szobor egy-egy tagját és kérdezhetnek tőle, mire a kiválasztott gyerek válaszol, pl. „Miért nézel szomorúan Malackára?”

Megjegyzés

Élő kép

Irodalom

Szerk: Dr Előd Nóra: Add tovább - Drámajáték-gyűjtemény, Candy Kiadó, Veszprém, 1996.

A játékot adaptálta

Ursu Zsuzsanna gyógypedagógus

 

LEHETŐSÉG A JÁTÉK ADAPTÁCIÓJÁRA

SZEMPONTOK

A játék előkészítő szakasza

A játék menete, zárása

Tevékenység

A terem átrendezésénél figyelni kell arra, hogy kellő nagyságú hely legyen a segédeszközzel (kerettel, bottal, kerekesszékkel) közlekedőknek. Ha van szőnyeg, azt fel kell csavarni, mert akadályozza a mozgásukat, helyváltoztatásukat. A bottal/kerettel közlekedő gyermeknek egy széket kell biztosítani, ha számára ez biztonságosabb játék közben.

 

A kerekesszékes gyereket meg lehet kérdezni, hogy a kocsijában vagy inkább pl. a földön ülve szeretne játszani (földön ülve nagyobb mozgástere marad).

A játékvezető megbeszéli a gyerekekkel, hogyha a mozgáskorlátozott társuknak kommunikációs problémája is van, akkor:

-          instruálóként ő kézzel is beállíthatja a szobrokat a szóbeli közlés mellett/helyett,

-          ha nehezen érthető a beszéde, ismételje meg, és türelmesen várják meg.

Ha a mozgáskorlátozott gyermek a szoborcsoportban lesz, akkor nem biztos, hogy pontosan végre tudja hajtani az instruált mozdulatokat – mindig annyit kérjünk tőle, amennyit kivitelezni tud (de kérjük, hogy azt hajtsa végre). Bottal/kerettel közlekedő gyermek le is ülhet, ha nem bír olyan sokáig pózban állni. Hagyjuk, hogy a gyerekek találják ki, milyen szerepet osztanak mozgáskorlátozott társuknak.

SAJÁTOS szempontok, módszerek, változatok

Akadályozó tényezők megszüntetése: szűk mozgástér, szőnyeg, egyéb akadályok.

Mozgáskorlátozott gyermek leülhet, ha szeretne.

A záró megbeszéléskor a készítők a mozgáskorlátozott gyermek önmagához viszonyított egyéni ügyességét, fejlődését emeljék ki.

Eszköz(ök), illetve azok adaptációi

Nagy alakú reprodukciók, fotók, fénymásolatok

Szék, ha le akarnak ülni a mozgáskorlátozott gyermekek

 

Lehetséges variációk, továbbfejlesztés

-

Lásd a játék részletes leírásában

 

Vissza a játékokhoz